„Nő a dér, álom jár
Hó kering az ág közt,
Karácsony ünnepe
Lépeget a fák közt”
(Weöres Sándor)
Karácsony. Ünnep-e?
Advent napjait éljük, azt a dec.24-ét megelőző, 4 vasárnapot felölelő időszakot, amikor a hívő ember, illően felkészülve az ünnepre, várakozik Jézus, a fény és a szeretet hordozójának megszületésére.
Fény és szeretet nélkül senki nem élhet teljes életet, azt is hihetné az ember, hogy a mi kultúránkban ezért ünnep ez mindenki számára. Én, személy szerint, azt hiszem, hogy nagyon sok, túl sok ember számára mára csak kiüresedett, a családban eltanult vagy megszokott, sokszor inkább terhes, mintsem örömteli hagyomány ez az ünnep. Egyáltalán, ünnep-e? Mert mitől ünnep az ünnep? Az ajándékoktól? A sokszor ízléstelenségig csillogó-villogó vagy kultúránktól idegen díszektől? A pazarlóan sok ételtől roskadozó asztaltól?
Úgy gondolom, hogy az ünnep attól ünnep, és nem csak egyszerűen munkaszüneti nap , hogy rendelkezik számunkra valamilyen lelki tartalommal. Örömet adó, lelkünket megérintő és melengető, jó esetben egész valónkat át is ható, pozitív érzelmeket ébreszt fel bennünk.
Ne gondolják, hogy ezt feltétlenül csak valami vallási meggyőződés válthatja ki belőlünk , hiszen a nem hívő vagy vallását nem gyakorló embernek is van lelke, és lehet ünnepe. Ráadásul, a kereszténység nagy ünnepei olyan mértékig átitatottak „csak” emberi tartalommal is, hogy minden embernek jut vagy juthatna belőlük, mindenkinek, aki igényli ezt. Hogy olykor szeretne fölemelkedni, hacsak percekre is, kiszakadni a hétköznapi, a pénzen megvehető, a kézzel fogható dolgok világából.
A karácsony példájánál maradva: nehéz elképzelni, hogy van a világon annyira elfoglalt ember, akinek még sosem jutott 5 másodperce, hogy a felkelő Nap látványa kapcsán rácsodálkozzék a fény csodájára, áldásaira. Vagy olyan embert, akit még sosem járt át olyan erős szeretet, amikor azt érezte volna, hogy „elolvad” tőle. Amikor nem mondjuk ki, meg sem fogalmazzuk magunkban, hogy mi is történik velünk, de érezzük, hogy valami felemelő, nagyszerű dolog részesei lehetünk. Ezeknek a pillanatoknak, perceknek az igényét, várását, az örömre való ráismerést, esetleg annak a szándéknak a feltámadását, hogy mindezt másoknak megteremtsük,ezt nevezem én az ünnep lelkünkben való megszületésének. És ez az igen jó, mindnyájunk által áhított érzés még fokozható is, ha van kivel illetve kikkel megosztani, hasonló lelkületű emberek közösségében átélni.
Remélem, az eddigiekből az is kiderült, hogy az ünnepet mindenkinek magának kell magában megteremtenie. Sem a csillogó díszektől, sem a drága ajándéktól nem születik meg senkiben. Mindenkinek magának kell eldöntenie, akar-e igazi ünnepet. A közelgő ünnep tartalma, mondanivalója jelent-e számára valamit, tanítja-e őt folyamatosan valami olyasmire, amitől világa gazdagabb, jobb, tisztább lesz. Ha a válasz igen, akkor elgondolkodhat azon is, hogyan lehet átültetni ezeket a mindennapok gyakorlatába.
Nem könnyű feladat ezt megtanulni felnőtt korban, szerencsések azok, akik nevelésének ez része volt, nehéz feladat, de nem lehetetlen, ha valakiben felmerül rá az igény. De megéri, nagyon megéri. Szerintem, ennek a tanulási folyamatnak nagyon lényeges hozadéka, hogy aki képessé válik arra, ha eddig nem így volt, hogy ráérezzen egy-egy ünnep lelki tartalmára, annak számára elvesztik túlzott jelentőségüket az ünnep külsőségei. Amelyek természetesen nagyon fontosak, hiszen ezek adnak méltó formát az ünnep tartalmának. Mi is az adventi koszorú gyertyáinak hétről- hétre gyarapodó fényével várjuk a sötétség végét, és narancs napocskákkal igyekszünk a lakásba csalogatni addig is a világosságot.
De úgy érzem, mostanában aránytalanul nagy szerephez jutottak a külsőségek a Karácsony körül, abszolút főszereplővé váltak, melyeknek előteremtése lemeríti lelkünket, energiáinkat és pénztárcánkat.
Pedig az Advent nem ezekről szól, hanem a szívünk- lelkünk feltöltődéséről, a szeretetteljes készülődésről és az örömet adó várakozásról, hiszen nagyon szépen és helyesen hívja fel rá figyelmünket a költő, hogy:
„Nő a dér, álom jár
Hó kering az ág közt,
Karácsony ünnepe
Lépeget a fák közt.