Mese-játék

Úgy érzem, itt az ideje, hogy a szakmáról is susmusoljak.
 
Egy olvasómtól kaptam az alábbi levelet. Úgy érzem, nem haszontalan, ha megosztom a levelet és a válaszomat.

 

Így szólt a levél:

"Kedves Pszichológusnő! 

Kislányom 2,5 éves múlt, nagyon játékos, kommunikatív, szókincse kiemelkedő, nyitott személyiség. Örömmel látjuk a férjemmel, hogy szereti a szerepjátékokat, hiszen ez növeli kreativitását, fantáziáját. Ijesztő ugyanakkor számunkra, hogy egész nap különböző személyek (családtagok, mesehősök) helyébe képzeli magát és ránk is folyamatosan különböző szerepeket oszt. Igyekszünk lehatárolni számára, hogy csak a játékok során, egy meghatározott ideig „bújjunk a különböző szereplők bőrébe”, de ő sokkal többször – akár a vacsoraasztalnál is- igényelné ezt. Többször előfordult, hogy egy-egy játék után, már kilépve a szerepből megkérdezte szipogva, hogy „Anya, én ki vagyok?” Ilyenkor mindig az utolsó játékban használt nevére gondol. Szeretném kérdezni az Ön véleményét a jelenségről. Nem szeretnénk elvenni tőle a játék örömét, de aggódunk is a férjemmel, nehogy a kislányom túlzottan „belegabalyodjon” a játékba.

Köszönettel,

X.Y., egy játékos anyuka" 

A válaszom:

Kedves Játékos Anyuka!

Elöljáróban szeretném megnyugtatni, hogy aggodalomra semmi oka, ezt annál is inkább teszem, mert mielőtt konkrétan válaszolnék kérdésére, szeretném egy ici-picit körbejárni ezt a számomra oly kedves témát.

Úgy gondolom, a mese az emberiség közös kultúrkincse, az emberiség ősi, kollektív tudásának, emlékezetének egyik legértékesebb része.

forrás: kronika.hu

És ahogy minden ember, biológiailag végig éli az emberi faj kialakulásának állomásait az egysejtűtől kezdve az újszülöttig, a kész emberig, a gondolkodásunk is hasonló utat jár be a felnőtt korunkig.

Így természetes az, hogy a kisgyerek gondolkodása megegyezik az ősi mesék, legendák, mítoszok világának számtalan jellemzőjével. De nemcsak gondolkodási módjukhoz áll igen közel a mese, hanem ezen túl érzelmi hullámzásaik elsimításában, képalkotó képességük kialakulásában, fantáziájuk fejlődésében, kínzó problémái megoldásában is jó társuk és jó tanítójuk, minden műfaj közül, leginkább a mese lehetne.

Mert az ő nyelvükön „beszél”. Nem szavakkal elsősorban, hanem amit a szavak között és mögött képes közvetíteni a gyereknek, amit a gyerek –ellentétben a felnőttek többségével – pontosan meg is ért. Ehhez azonban igazi mesék (klasszikus és népmesék) hallgatására és nem nézésére van szüksége a gyereknek.

Néhány példa a gyermeki gondolkodás és a mese között:

A gyerek nemcsak hiszi, hanem éli is a csodát

A gyerek gondolkodását az érzelmei, vagyis a vágyai, félelmei, szándékai vezérlik, nem tudja, nem érzi a lehetséges és a lehetetlen közötti különbséget, azt hiszi, elég a dolgokat akarni, és akkor azok megtörténnek. Mindent lehet és ellehet varázsolni.  Ha el szeretne tüntetni valakit a környezetéből, elég, ha lehunyja a szemét, ha ő nem akarja látni a másikat és nem látja, akkor az nincs is. Ez számára ilyen egyszerű.

A külső és belső világ viszonya

forrás: beszedjavito.hu

A gyerek számára a külső világ (a valóság) és a belső világa (álmok, vágyak, fantáziaképek) közötti különbségek összemosódnak, átjárhatóak, nem képes még közöttük különbséget tenni. „Ki is vagyok én?”-  kérdezi megriadva a kislánya. Kádár Annamária nagyszerű Mesepszichológia c. könyvében írja le ugyanezt, a gyerekkor elején teljesen normálisnak mondható jelenséget. Az óvodában az óvónők eljátszottak egy mesét a gyerekekkel közösen. Az egyik óvónő, aki a Tündér szerepét játszotta, megkérte a saját kislányát, aki történetesen abba az óvodába járt, hogy „Viola, légy szíves nyisd ki ezt a dobozt!” Mire a kislány, a saját gyermeke, döbbenten megkérdezte tőle: „Tündér, te honnan tudod az én nevem?”  

A képzelet, mint magyarázó elv

A gyerekek a képzeletükkel egészítik ki és magyarázzák a számukra racionálisan nem érthető világot.

Lovasberénytől Budapestig figyelte egy nyári este, 3 éves kis barátom, a kocsi ablakából a Holdat, majd megállapította, hogy ő tetszik a Holdnak, hiszen a Hold az elindulásunktól hazáig elkísérte és nézte őt az ablakon keresztül.

A mesék pontosan tükrözik mindazt, amit a gyerekek gondolnak a világról, azt a képet, amelyet a környezetükről alkotnak, (hiszen tündérek, óriások és gonosz banyák közt élnek ők is, ha úgy akarják). Ráismerhetnek saját magyarázó elveikre, amelyekkel a számukra más módon felfoghatatlan világ működését maguk számára érthetővé teszik. (Irigylésre méltó, nem?)

És ráadásul ugyanúgy téren és időn kívül élnek, mint a mesék hősei

forrás: ovisvilag.blog.hu

Ahogy a mese hősök számára nem léteznek idői és téri korlátok, ellentmondások, valószínűtlenségek, ugyanúgy a kisgyermek is oszthatatlan térben és időben él, csak az itt és a most fogalmát ismeri valójában.  „Most már holnap van, mert aludtam” –mondta a barátnőm unokája, akinek a délutáni alvás előtt nem sokkal megígérték, hogy holnap elmennek a parkba.

Még hosszan idézhetnék példákat, de talán ennyiből is elhiszi nekem, hogy az, hogy a Maguk gyermeke a mesékben érzi jól magát, arra utal, hogy a kislánynak egészséges a lelke, korának megfelelő a gondolkodási módja, szép, színes fantáziája, képzelőereje van. Értelmileg valószínűleg érettebb a koránál. Érzelmeit bátran megéli, mert meleg, elfogadó családban él, ahol természetes, hogy szüleit is bevonja ezekbe a játékokba, hiszen hogy maradhatnának pont ők ki a jóból.

Azt vallom, minél inkább megadatik egy gyereknek, hogy az „utolsó cseppig” kiélhesse fejlődési szakaszainak minden összetevőjét, annál kisebb a valószínűsége, hogy „beleragad” egy-egy fejlődési szakaszba, sőt! Annál érettebben lép át a következő fázisba.

forrás: derecske.hu

Engem jobban aggaszt, ha a felnőttek nem merik megélni a néha-néha még feltörő gyerekkori érzelmeiket, nem merik néha vállalni a gyerekkor színes, játékos, fantáziával teli gondolkodásmódját is, bizonyos helyzetekben.

 Szerencsére, a művészek, főleg az írók, legalábbis munkáikban, igen.

Reméljük együtt, hogy a Maga kislánya soha nem fogja teljesen kinőni ezeket a „gyermekbetegségeket”, de feltételezve, hogy a későbbiekben is túl sokat megőriz belőlük, akkor, a „legrosszabb esetben”, híres író lesz belőle.

További sok jó játszódást kívánok az egész Családnak:

                                                                                               M.ZS.

 * * * * *

 Kedves Mindnyájuknak pedig sok-sok mesés órát.