Túlélni az öregséget

Nagymamám egyik kedvenc találós kérdése volt, hogy : „Mi az, aminek senki nem örül, de mindenki szeretné?” A válasz: „Az öregség.” Bizony, bizony, mielőtt bárki nekikeseredne ködbevesző ifjúsága emlékei fölött, gondoljon arra, akinek szerencséje van, az megöregszik. 

Koronként, földrajzi helyenként változott és változik ma is, hogy a társadalom, a család és maga a személy hogyan viszonyult az öregséghez. 

S bár tartom magam előző véleményemhez, hogy megöregedni szerencse kérdése is, de látom, és főleg érzem, hogy a mi nyugati világunkban manapság öregnek lenni nem éppen fenékig tejföl.

forrás: zene.hu

Erről eszembe is jut Catherine Deneuve, a szépséges francia filmszínésznő mondása: „30 fölött egy nőnek választania kell az arca és a feneke között.” Ugyanis az arcfelvarratás és a botox kezelés előtti időkben a korosodó ducusok arca általában sokkal kevésbé ráncosodott, mint sovány sorstársaiké. (Egyébként ez többnyire ma is így van.) 

Korunk női illetve férfi ideál alakjai nem tűrik az öregedést, a külső megjelenésünkben az öregedéssel járó jellemzőket. Nagyon-nagyon jól fizető iparágak épülnek rá, hogy 50-60 éves nők, férfiak a kor elvárásainak megfelelően legyenek szalonképesek, vagy inkább buli-képesek. Vagyis olyan arccal nézzenek ránk, mint amilyenek a gimnáziumi tablójukon voltak, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy a tablóképen látható arcukkal tudtak sírni, nevetni, a mesterséges arccal pedig nagyon nehéz. 

Figyelem a média szóhasználatát.”Mintha testvérek lennének” kommentálja az újságíró X.Y. színésznő és érettségiző gyermeke fényképét. „Úgy néz ki, mint egy 20 éves” lelkendezik a riporter a köztudottan 40 fölötti hírességnek, „Letagadhatna 20 évet”- mondja a 70 évesnek. 

Mintha kivesztek volna világunkból a szép 40 évesek, az elegáns 60-ok, a korukat méltósággal, jól karbantartottan viselő 80-ok.

forrás: pecsikult.hu

Szerencsére nem így van, de iszonyú a nyomás, hogy fiatalnak kell kinézni és sokszor úgy is viselkedni, ha még egyáltalán számítani szeretnénk valahol. Mintha nem éltük volna át és túl azt az 5-6-7 évtizedet, amit átéltünk, mintha nem történtek volna meg velünk azok a dolgok, amik megtörténtek. Miért kell nekünk minden áron (nemcsak átvitt értelemben) azt a látszatot kelteni, hogy fiatalok, szépek és tökéletesen egészségesek vagyunk? Talán idősebben, nem manöken alkattal és itt-ott fájó alkatrészekkel nem ugyanazok az emberek vagyunk? Csak a fiatalság, a szépség és az egészség egy ember értéke? 

Ezek valóban nagy értékek, de nem érdemek! 

Figyeljék csak meg a reklámokat! Lassan teljesen eltűnnek a filmekből a koruknak megfelelő, kulturált megjelenésű és viselkedésű idős emberek.

Legjobb esetben kontyos, kötényes, sütögető nagymamákat vagy joviális, gügyögő nagypapákat látunk. 

A következő (le)fokozat a totyogó, értelmileg enyhén sérült benyomását keltő típus, és ide tartozik még a csúf, kellemetlen, összeférhetetlen öregasszony. 

A mélypont: nagyothalló, fogatlan, prosztata vagy aranyér problémával bajlódó, enyhén bepisilős, szinte csak testnyílásokból álló vegetatív lény. 

A természet rendje, hogy mindnyájan megöregszünk. Ezt minden eszközzel letagadni, elodázni nem lehet. Nevetségessé, szégyelleni való dologgá, emberek nagy tömegét önértékelésükben még bizonytalanabbá tenni, erkölcstelen dolog. Ez a társadalom szégyene, nem a miénk. 

forrás: life.hu

Őszinte és lelkes híve vagyok a testben-lélekben szépen, méltósággal való megöregedés jogának. Hogy ne letagadni kelljen éveinket, hogy ne kirekesztettek legyünk, hanem büszkék lehessünk korunkra, békésen képesek legyünk elfogadni öregségünket, ne adj Isten, még élvezni is merjük egy-két előnyét.

Persze, hogy ez így legyen, nekünk is meg kell tennünk a feladat ránk eső részét. Ha érdekel valakit, szívesen megosztom vele a saját tapasztalataimat. 

A jövő héten majd susmusolok egy sort a lélek fiatalon tartásáról, illetve arról, hogyan próbáljuk meg öregségünket lelkileg is szépen túlélni.